Szolenoid

"A Szolenoid sok regenybol merit, igy valik korultekinto kolcsonzesek utjan szuletett hiperirodalmi muve. Kleist kozmikus ketertelmusege, Kafka burokratikus terrorja, Garcia Marquez varazslatai es Bruno Schulz labirintusai mind felismerhetok Cartarescu anekdotaiban, almaiban es naplobejegyzeseiben.” – The New York Times A bukaresti 86-os szamu iskola irodalomtanara naplot vezet riaszto, szurrealis almairol, es hetkoznapi csetles-botlasarol. Az elete gyokerestul megvaltozik, amikor olyan hazba koltozik, amely alatt egy beepitett szolenoid elektromagneses teret hoz letre, aminek hatasara a fohos lebegni kezd az agya felett. A tekercsbol varosszerte tobb is akad, es ezekkel egyuttmukodve elkepzelhetetlen esemenyeket idez elo. A tortenet az 1960–80-as evek szocialista Romaniajanak valosagaba agyazodva – elelmiszerboltok elott kigyozo sorok, az oktatasi rendszer abszurditasai, a csaladi elet nyomorusaga – bepillantast enged egy gyerekeket gondozo tudoszanatorium eletebe, a halal ellen tiltakozo mozgalom gyuleseibe, az alomfejtok tarsasagaba, valamint a mikroszkop targylemezen elo atkak miniatur vilagaba. A Szolenoid elbeszeloje az oneletirast es a tortenelmet vegyitve tunodik az elet es a muveszet kulonfele dimenzioinak lehetseges valtozasain, mikozben a korabeli diktatura rideg hetkoznapjai is konyortelenul beturemkednek a regeny rendkivuli panoramajaba. „A muveszetnek nincs ertelme, ha nem menekules. Ha nem a rablet remenytelensegebol szuletik. Nem tisztelem a kenyelemhez es enyhuleshez vezeto muveszetet, az olyan regenyeket es festmenyeket, amelyektol a cella elviselhetobb."