Lilla es Tunderbogyo kincset keres

Mindannyian kincseket keresunk. Kezdetben kint, a nagyvilagban, majd miutan mindent bebarangoltunk, egyszer csak jon a felismeres: a kincs mindig ott volt a kozelunkben. Ott van mindannyiunkban, legbelul.Kisiskolaskorban lassan veget er a nagy mesekorszak, es kezdodik az ifjusagi regenyek, kalandregenyek idoszaka. Meg hiszunk a csodaban, a varazslatban, de fel labbal mar a realitas talajan allunk. A vilag mar nem fekete-feher, megjelennek az arnyalatok, felismerjuk, hogy szuleink is hus-ver emberek. A legfontosabb uzenet, amit ebben az eletciklusban kaphatunk, hogy nem kell tokeletesnek lennunk, csak eleg jonak. Nem kell mindig jol dontenunk. Tevedhetunk, de kijavithatjuk hibainkat. Nem kell mindenre tudnunk a valaszt.Lilla ujabb kalandjaiban a lathatatlan barat, Tunderbogyo meg mindig jelen van, de sokszor mar csak a hatterbol figyeli a csaladi elmenyeket, az egyutt toltott percek oromet, valamint a nehezsegeket es az azokkal valo megkuzdest is. Hiszen a valosagban is vannak sarkanyok: a nagymama megbetegedhet, autobalesetet szenvedhetunk, kirabolhatnak. De a legfontosabb dolgokat nem lehet tolunk elrabolni.A 15 erzelmi intelligenciafejleszto mese segit a csaladoknak, hogy gyermekukkel egyutt szojek a kozos torteneteket. Segit osszegyujteni az eletbatorsagot es a hitet az elindulashoz, az erot a nehezsegekkel valo megbirkozashoz es a fantaziat egig ero almaink megalmodasahoz. Amikor mar ugy erezzuk, nincs tovabb, sokszor a kozos tortenetek adnak...